Publikációk Archívum - Czapáry Veronika

AZ „EZÜST EMLÉKEZET” CÍMŰ VERS

czaparymacskahaz — Tue, 18 Feb 2025 22:22:11 +0000

Bevon minket, akár az ezüst

emlékezet, az idő,

mint egy tánc,

emlékezünk az emlékezetre,

más volt a hajad, a fogad, a szád

a távolság után,

sokkal szebbek most,

lehetnénk egyre szebbek,

láttam, amikor

eltávolodott az idő.

Szép, akár az ezüst emlékezet, bevon.

A folt is sokkal kékebb most,

mint mikor megvertél,

mondhatnánk, az ezüst emlékezet

tehet róla,

az idő sárgább, kékebb a bőr,

az arany elváltozás is,

hogy másmilyen volt.

Ezüstös inkább,

nem feledjük,

mégis elömlik, eláraszt, csillog és átalakul.

Mint karban egy macska.

Ahogyan Te is.

Mintha nem lenne itt velünk az ezüst idő,

a strandon voltunk ma.

Amikor eljár felettünk az ezüstös idő,

ezüstös volt, észre sem vettük, késő már, az utolsó előtti vacsorán,

hogy koppan az idő.

Veszem a kendőt,

mint Veronika azon az éjjelen

megőrízte

a tájat,

nézem, ahogy távolodsz,

közben hullanak a levelek, aztán nyílik a tulipán,

soha nem lesz ugyanolyan a táj.

Eltekeri magától.

Kipakolod és lepakolod.

Újra elmondasz elölről mindent.

Én azt játszom, olyan vagyok,

mint aki belenyugodott már.

Bevon minket,

akár az ezüst emlékezet, az idő,

a tél, az ujjongó tavasz is segít

befutni a zongorát,

az otthonossággal kecsegtet,

mikor sosem lesz ugyanolyan a táj.

Mind nyugovóra térünk,

mintha nem lenne itt velünk az

ezüst idő,

a strandon voltunk ma.

A legjobb a táj és mindegy lesz

merre tartok,

minden egyidőben nyugtat meg,

minden mindegy már,

már eltelt minden idő.

Az emlékezetre is emlékezem,

minden évben ugyanaz a szél,

végül eláraszt minket az ezüst emlékezet.

A AZ „EZÜST EMLÉKEZET” CÍMŰ VERS bejegyzés először Czapáry Veronika-én jelent meg.

„FINAL SHOW” MONOTÍPIA MACSKASZILUETT SOROZAT

czaparymacskahaz — Mon, 17 Feb 2025 08:21:18 +0000

MIÉRT "Final Show?"

A Final Show nevű sorozatomat a macskasziluettek, mint rituális álarcok, maszkok jelképei ihlették. A rituális álarcok és maszkok az átalakulás és a szimbolikus jelentésének hordozói. A maszk és a macska: hasonló vizuális és kulturális funkciókat látnak el. A maszkokat az emberiség története során számos célra használták – vallási szertartásokban, színházban, harcban és rituálék során. Régen ezeket a maszkokat varázsláskor, ünnepi alkalmakkor vagy törvénykezéshez használták az emberek, és az egyik jelentése az egyetemesség, az objektivitás, amely túlmutat az egyén jellemén.

Farsankor is megjegelt, mint felszabadító aktus, hogy a másik bőrébe bújhattunk. Ezzel együtt a maszk, az a Perszónát is jelenti, egy álarcot, amelyen keresztül kapcsolódunk a világhoz. Ez ezért valójában egy absztrakt valóság, amely az élet különböző színterein jelenik meg. A macskák sziluettjei hasonlóan működnek vizuális jelként: árnyékszerű formájuk titokzatosságot sugall, gyakran egy másik dimenzióra, világra is utalhat.

A maszkok és a macskák a rejtőzködés és az identitásváltás eszközei is lehetnek. Különösen a fekete macskák sziluettjei sok kultúrában mágikus jelentést kapnak, én ezt is feldolgoztam jelenleg. Ezért is jelenítettem meg az első sorozatban csak fekete-fehér képként a cicákat, mert ez a negatív kontraszt kap jelentést a „Final Show” sorozatban, mint különleges jelentés.

Ezenkívül számos kultúrában kötötték már össze a macskákat a maszkokkal.

Egyiptomban a macskákat szentként tisztelték, és a Bastet istennőt gyakran macskafejű maszkban ábrázolták.
Japánban a kabuki színházban a macskadémonokat (bakeneko) maszkokkal jelenítették meg.
Európában a karneváli és boszorkánymaszkok gyakran macskaszerű formákat öltenek.

A monotípia eljárással készített macskaábrázolások különleges módon kapcsolódnak egymáshoz, mert az eljárás egyedi, megismételhetetlen képeket hoz létre, miközben a macska maga is a titokzatosság, a mozgás és a múló pillanatok megtestesítője.

Mi a monotípia?

A monotípia egy olyan sokszorosító grafikai eljárás, amelynek különlegessége, hogy minden nyomat egyedi, és nem lehet pontosan ugyanazt az alkotást újra elkészíteni. A technika során egy sima, nem nedvszívó felületre (például üvegre, fémre vagy akril lapra) festéket vagy tintát visznek fel, majd erre rányomják a papírt, így hozva létre a nyomatot. A monotípia egyik legizgalmasabb jellemzője, hogy a nyomat készítése során spontán hatások, finom árnyalatok és textúrák jönnek létre, amelyeket más grafikai eljárásokkal nehéz reprodukálni.

Egyedi nyomat: Nem lehet teljesen azonos példányokat készíteni, mivel a festék a nyomás során egyedi módon oszlik el.
Szabad és kísérletező jelleg: Mivel nincs szükség bonyolult vésési vagy marási folyamatokra, a művész szabadon jelen időben alakíthatja a kompozíciót.
Gyors technika: A festék vagy tinta gyorsan szárad, ezért az alkotási folyamat rövidebb, mint a rézkarcnál vagy fametszetnél.

A sziluettek és az elmosódott formák kapcsolata

A monotípia egyik jellegzetessége, hogy az eredmény gyakran kissé elmosódott, álomszerű hatást kelt. A macskák mozgás közben sokszor csak árnyékként suhannak el, mintha a tér és idő határán léteznének. Egy monotípiával készült macskagrafika ezt a lebegő, megfoghatatlan érzést képes visszaadni, konzerválni – a kép nem teljesen éles, nem merev, hanem élő és dinamikus, mégis egy egy pillanatkép rögzítéseként figyelhető meg.

Kapcsolódás a rejtőzködésben, mint rituális álarc

Bár minden monotípia egyedi, a technika sajátosságai miatt egy sorozaton belül a nyomatok mégis rokonságot mutathatnak, sorozatként működhetnek. Egy macskasziluett apró variációkkal, de hasonló formában újra és újra felbukkanhat, a macska más idősíkokban, más perspektívákból tűnhet fel. Ez a repetitív, mégis mindig eltérő megjelenés szimbolikusan összeköti a képeket, mintha egy macska mozdulatait több dimenzióban rögzítették volna.

A monotípia és a macskák közös nevezőre hozhatók: mindkettő az átmenetiség, a változás és a pillanatnyi benyomások művészete, ahol az egyszeri megjelenés ugyanúgy kapcsolódik az előzőhöz és a következőhöz, ahogyan a macska mozgása is egy folyamatos, mégis szaggatott áramlás része.

A címet Harry Styles – Sign of the Times című dala adta, amelyben az elvágyódásról beszél, és ezzel egyidőben a halálról, és nekem ez összefügg az örökkévalóságnak konzervált sziluettekkel.

Mivel minden üvegékszer kollekciómhoz és képemhez írok versek is, készítettem egy rövid videót is ennek a dalnak a feldolgozásával.

A “FINAL SHOW” verse:

Tudod a legjobb ruhádat is felvehetted volna,

a napsütétes délutánhoz, amikor

kimegyünk, végre elmegyünk,

tudod olyankor minden kiderül,

de ez mindegy, mert végre elmegyünk,

tavaszi szél fúj, vagy nyári, teljesen mindegy,

mert elmegyünk.

Gyere itt van a végső felvonás,

nem tudod már kivárni,

hogy hova rohanunk,

ennél jobb már nem is történhetne velünk,

mindent itthagyunk.

Ki kell jutni végre a

szódával és rozmaringgal rakott szobából.

Hirtelen kinyílik

mintha mindent megbeszéltünk volna,

mert ez a final show,

Remélem a legjobb ruhádat vetted fel.

Üdvözöllek a végső felvonásban,

tudtam, hogy a legjobb ruhádat vetted fel,

a csomagok,

ma vége lesz.

A „FINAL SHOW” MONOTÍPIA MACSKASZILUETT SOROZAT bejegyzés először Czapáry Veronika-én jelent meg.

rés a présen – Czapáry Veronika irodalomszervező

korpa.andrea — Tue, 12 Nov 2024 12:51:06 +0000

A nekünk aktuálisan izgalmas témákat próbáljuk körbejárni, például az alkotáslélektan területeit, de voltak folyóiratlapszám-bemutatóink, meghívtunk irodalmi szervezeteket, s beszélgettünk a nőirodalomról, az internet és irodalom kapcsolatáról is. Az esteket először egyedül szerveztem a Repetasarokban, majd Györe Gabi segített a Sirályban. Idén a Szépírók Társaságával együttműködve voltak és lesznek estjeink.
rap: Most miért a Tűzraktér a helyszín?

CZV: Fantáziát láttam a labirintusszerű térben, és azt gondoltam, hogy itt nagyobb közönséget szólíthatunk meg. A Tűzraktér egy önszerveződő központ, ezért az ember több dolgot is megvalósíthat egyszerre.

rap: Mi különbözteti meg a többi irodalmi esttől, és milyen a törzsközönség?

CZV: A témákat igyekszem minél szélsőségesebben kiválasztani, és felvállalni háttérbe szoruló kérdéseket is. Célom, hogy valamivel ezek az estek is hozzájáruljanak a kortárs magyar irodalomról való beszédhez. Szeretek olyan embereket meghívni, akik nem szoktak együtt szerepelni, tehát nem ugyanahhoz az irodalmi csoportosuláshoz tartoznak, nem ugyanabból az „akolból” valók.

A teljes interjút elolvashatod ITT!

A rés a présen – Czapáry Veronika irodalomszervező bejegyzés először Czapáry Veronika-én jelent meg.