Anya kacag, az olvasó nem

Czapáry Veronika első regényének olvasása közben volt először az a zavarba ejtő érzésem, hogy az olvasói megértésben éppen a saját nemem akadályoz meg. Hogy akkor csak azért nem tudom a főszereplőnek, ennek az önbizalomhiányos fiatal lánynak az életét, életszemléletét megérteni, mert férfi vagyok. Ez pedig izgalmas kérdést vet fel, miszerint az irodalmat vagy nemtelennek tekintjük, és a hagyomány elsajátítását, folytatását, és esetlegesen kritikáját értjük alatta, vagy valóban beszélhetünk férfi és női irodalomról, s így férfi és nőírókról, és ennek megfelelően férfi és női olvasókról. Czapáry regényét azonban egyik felfogásba sem tudom beilleszteni.

Szóba jöhetne a feminista nézőpont, mert az elbeszélő a szövegben felemlíti és alkalmanként foglalkozik is ezzel a kérdéskörrel, mégsem tudom feminista regénynek tekinteni. Egyrészt mert a regény főhőse, Viktória nem egy egészséges függetlenségre törekvő, saját életét – beleértve a szexualitást is – öntudatosan alakító és irányító nő, és ennek megfelelően kerülne szembe a hatalmat megtestesítő férfiakkal, hanem éppen ellenkezőleg, a férfiaknak önmaga által kiszolgáltatott, testét némi szeretetért cserébe önként odaadó, szellemileg huszonéves kora ellenére is gyermekként gondolkodó lány, mely gyermekes viselkedés ugyanakkor nélkülöz minden játékosságot vagy öniróniát, és inkább tűnik természetes egyszerűségnek. De ami mégis a leginkább eltávolítja ettől a nézettől, az a regény beszédmódja. A napló nyelvi világa ugyanis erősen merít a pornográf irodalom hagyományából. Ez a nyelv csak szimulálja a női hangot, valódi célja a férfiak izgatása. Ebből viszont az is következik, hogy a nő pusztán csak a szexualitás tárgya, így a nyelv miatt Viktória magát is csak mint tárgyat tudja definiálni. Ez pedig távol áll a feministák nyelvkritikájától. Úgy vélem, sokkal szerencsésebb próbálkozás lett volna Czapáry részéről, ha inkább egy új nyelv megteremtésével próbálkozott volna, amely úgy képes a nők szexualitásáról beszélni, hogy az közben ne legyen alárendelve a férfiak vágyainak.

A teljes cikkhez kattints IDE!

MŰVÉSZI PRINTEK: Az eredeti alkotások elérhető alternatívája

A művészi print egy olyan magas minőségű nyomtatott műalkotás, amely az eredeti festmény vagy grafika hű reprodukcióját nyújtja, megőrizve annak részleteit, színvilágát és textúráját. A művészi print nem csupán egy másolat, hanem a művész által ellenőrzött és hitelesített reprodukció, amely lehet egyedi vagy limitált példányszámú kiadásban elérhető. Az ilyen nyomatok lehetővé teszik, hogy egy alkotás szélesebb közönséghez eljusson anélkül, hogy az eredeti mű károsodásának kockázata fennállna. Szerezd meg, amíg elérhető!

AZ „EZÜST EMLÉKEZET” CÍMŰ VERS

Bevon minket, / akár az ezüstemlékezet, / az idő,mint egy tánc, / emlékezünk az emlékezetre, / más volt a hajad, a fogad, a szád / a távolság után, / sokkal szebbek most, / lehetnénk egyre szebbek, / láttam, / amikor eltávolodott az idő. LLLL

MACSKAFESTÉSZET

Teljesen egyedi alkotásként szívesen megfestem a cicád akvarell, vagy akril képnek, ha érdekel ez a lehetőség, írj az akinoreweronika@gmail.com-ra.

„FINAL SHOW” MONOTÍPIA MACSKASZILUETT SOROZAT

A monotípia egy olyan sokszorosító grafikai eljárás, amelynek különlegessége, hogy minden nyomat egyedi, és nem lehet pontosan ugyanazt az alkotást újra elkészíteni. A macskák mozgás közben sokszor árnyékként suhannak el, mintha a tér és idő határán léteznének. A macskák sziluettjei hasonlóan működnek vizuális jelként: árnyékszerű formájuk titokzatosságot sugall, gyakran egy másik történetre is utalhat.