Anya kacag. A borítón egy lány hasal, merengő arccal játszik valamivel, gyümölcsök, színes kavicsok vagy buborékok is lehetnek. Majdnem idilli kép, csak a sötétkék-fekete háttér és a lány válla-háta fölött kirajzolódó fehér ablak fenyegető, talán nem is ablak, biciklikerék. A regény főszereplőjéhez, az egyes szám első személyben beszélő Viktória alakjához kiválóan illik ez a kép.

Czapáry Veronika első könyve egy fejlődés nélküli fejlődésregény. A könyv egy a 2000-es években Budapesten élő fiatal nő történetét meséli el, aki hétköznapjaiban elmerül a főváros éjszakai életében, bulizásban és pasizásban, eközben azonban intenzíven kutatja saját belső világát: pszichoanalízisre jár, drogozik és naplót ír.

Ha fogjuk Terézanyut, Carrie Bradshaw-t és Freud Dóráját, bedobjuk őket a képzeletbeli mixerünkbe, és megnyomjuk az indítógombot, akkor minden valószínűség szerint Czapáry Veronika első regényének hősét, Viktóriát kell, hogy megkapjuk.

Van az egész naplószerűségnek valami arrogáns bája. Mintha Fanni hagyományait összekevernénk a Budapesti skizóval, és kivonnánk belőle Bridget Jonest. – A Litera bemutatja rovatban Benedek Anna írását olvashatják Czapáry Veronika prózájáról.

Czapáry Veronika Anya kacag című, a „vidéki lány kalandjai a nagyvárosban” toposzra épülő kötetében a lírai részek szépirodalmi jelleget próbálnának kölcsönözni a ponyvaként meghatározható naplóregénynek, de az eredmény inkább az, hogy a szöveg egyik rétege sem képes hitelesen működni.