A regényről előzetesen azt lehetett hallani, hogy pornográf. Könyvbemutatókon beszéltek arról, hogy szabad szexualitást hirdet, durva, túlfűtött szavaktól hemzseg, és ez zavaró, ám a szexuális élményeken keresztül szeretetkeresésről van itt szó. Szintén fontos téma volt, milyen jó, hogy a nők is elkezdtek írni saját szexualitásukról, mert ez eddig a férfiak kiváltsága volt.

Czapáry Veronika első regényének olvasása közben volt először az a zavarba ejtő érzésem, hogy az olvasói megértésben éppen a saját nemem akadályoz meg. Hogy akkor csak azért nem tudom a főszereplőnek, ennek az önbizalom hiányos fiatal lánynak az életét, életszemléletét megérteni, mert férfi vagyok. Ez pedig izgalmas kérdést vet fel…

“Nem látom be, hogy Czapáry milyen ideális olvasót feltételezett a regényéhez, így csak az egy regénnyel szembeni személyes elvárásaim maradtak, amelyek rendre nem teljesedtek be. Semmi olyasmit nem kaptam a regénytől, amit eddig ne tudtam volna, akár magamtól, akár korábban olvasott könyvekből.”

Czapáry Veronika Anya kacag című első könyvének főhőse Viktória, aki az érezhetően önéletrajzi ihletettségű naplóregényt jó négy éven át vezeti, eleinte gyakrabban, az utolsó három évben egyre szakadozottabban.

„Miután Petitől eljöttem, bekapcsoltam az Imádok élni című számot. Először azt hittem, nem találom meg a neten, miért pont nekem sikerülne, és egyre mélyebbre merültem a kétségbeesésben, hogy biztos nem fogom tudni letölteni, de végül megtaláltam. Végtelenítettre kapcsoltam a gépemen. Szabadnak éreztem magam és határtalannak. Táncoltam is.”

„Végül úgy döntöttek, hogy engem elköltöztetnek, mert velem nem lehet élni. Kimossa a néni a mocskos gönceimet, az apám azt mondja, hogy mivel a néni takarít is ránk, ezért hálásnak kell lennem. Még jó, hogy meg lehet téged tépni, kiabálja a néni, mert nem szeretsz engem, jó rendesen végighúzni a hajadnál fogva a szobán, nehogy levágasd.”

„Délután lefeküdtem aludni, és a Karcsi átjött. Befeküdt az ágyamba, mert megkértem, hogy aludjon velem. Sokat csókolóztunk, és nagyon szenvedélyes volt az egész, meg nagyon jó. Az előbb elment vívóedzésre, mert most oda jár. És én küszködöm magammal pár órája, mert hol gyűlölöm, hol hiányzik. Mindenesetre félek, hogy elveszítem, és attól is félek, hogy nem fog nekem megfelelni, hogy valami baj lesz vele megint.”

„Örülsz az új anyukádnak, kérdezi Apa, ahogy az ép elméjűek szoktak beszélgetni, fantasztikus egy nő, és végigsimítja a haját. Részemről befejeztem a beszélgetést, mondja Apa, többé anyukádról nem beszélhetsz és kérdezgethetsz, olyan lett, mint a nővéred, ugye emlékszel rá, mi történt akkor a szíjjal, ez is olyan lesz.”

A Csomáéknál töltött rettenetes idő után már nem tudok szórakozni menni, mert félek, hogy alkoholt fogok inni, ahogyan ott füveztem. És mert félek a sok embertől, akik egy szórakozóhelyen mind ott vannak. Nagyon rettenetes ez, hogy nem merek már a Kartácsba odamenni. Rögtön az a rémkép jelenik meg előttem, ha odamegyek, kisebbrendűségi érzésem lesz, hogy ők mennyire jók, szépek és sokkal jobbak nálam és akkor ki leszek zárva valamiből, de valójában meg sem adtam nekik az esélyt, hogy mindez ne így legyen.